5.rész

Sziasztok! ☺

Tudom ismét késtem, amit nagyon-nagyon sajnálok! ♡
Szeretném megköszönni a +15.000 oldal megjelenítést, a +14 feliratkozót, a 2 megjegyzést, és a kritikát, amit ITT tudtok elolvasni! :) xx

Itt az 5.rész! Remélem mindenkinek tetszeni fog! ☺

Írjatok róla véleményt, jöhet hideg-meleg megjegyzés!

Lépjetek be a blog FB CSOPORTJÁBA! Mindenkit szeretettel várok! ♡♡

Jó olvasást! ♡
~Gxx

°Samantha Williams°

-Örömmel értesítem, hogy gyermeke felvételt nyert iskolánkba. -Olvasom fel hangosan a lapon szereplő lényeges mondatot. -Ez...Ez micsoda?! Miért csak most szólsz?!
Össze húzott szemöldökkel nézek apára, aki csak zavart tekintettel néz vissza rám.
-Azt hittem, hogy örülni fogsz! -Sóhajt fel. -A tanulmányi eredményeid kitűnőek, ezért nem volt nehéz beíratnom téged! Egy híres iskoláról van szó, Samantha! Nem mindenki kapja meg a lehetőséget, hogy ott tanuljon! Persze, nemcsak a jegyeid befolyásolták, hogy felvettek, hanem a tandíj is, ami egy elég magas összeg, és már ki is fizettem.
-Apa. -Lesokkolva ülök előtte, miközben a tenyeremet kaparom. -Mi van akkor, ha én nem ebbe az iskolába szeretnék járni, vagy épp nem akarom folytatni a tanulmányaimat?
-Ezt inkább meg sem hallottam! -Bal kezével az orrnyergét kezdi dörzsölni. -Nem akarok vitatkozni, hétfőn lesz az első napod. Megkértem Olgát, hogy szerezzen be pár dolgot az iskolára; füzeteket, tollakat, s mindent ami kell. Zaynt már értesítettem az új dolgokról; reggelente elvisz, majd nap végen hazahoz.
Hát ez remek! Beírat egy iskolába, majd közli nincs választásom, ez van és kész! Megint úgy csinál, mintha még mindig öt éves lennék! Ezzel nem lenne semmi gond, ha előbb kikérdezi a véleményemet.
Igazából még nem volt időm az iskolával foglalkozni, teljesen kiment a fejemből.
Egyrészt őrülök, hogy apa foglakozik velem, de jobban esett volna, ha előbb megkérdez és együtt kiválasztjuk a megfelelő sulit, de úgy látszik nekem ebbe nincs bele szólásom.
-Legalább megkérdezhetted volna, hogy én mit szeretnék! -Mordulok rá.
-Samantha, már mindent elintéztem. Menj, keresd meg Ol...-Telefonja csörgése zavarja meg, hogy befejezze az elkezdett mondatát.
A zakója zsebébe nyúl, majd kiveszi a készüléket, fogadja a hívás, s a füléhez teszi.
-Mondd. -Szól bele erőteljesen.
Feláll a székéből, s a szobába kezd fel-alá járkálni, miközben minden figyelmét a vonal másik végén lévő személynek szenteli. Arckifejezése keményebbé válik, szemei sötétebbek, állkapcsa megfeszül, a szabad kezét, ami a teste mellett lóg; ökölbe szorítja.
Ideges.
-Azonnal megyek! -Majd bontja a vonalat.
Az asztalához lép, majd az egyik fiókot kihúzza, s kivesz belőle egy fekete dobozt, amit a nadrágja zsebébe helyez.
-Most el kell mennem! -Oda jön hozzám, egy puszit nyom a fejem tetejére, majd gyors léptekkel el hagyja a szobát.
Most komolyan itt hagy?! Felhívja valaki, majd gondol egyet és lelép, miközben velem meg se beszélte a dolgokat?! Fontosabb egy másik személy, mint a saját lánya?!
Amióta itt vagyok alig beszéltünk, nem csináltunk eddig apa-lánya programot, mint régen.
Felpattanok a székből, majd apa után szaladok, aki  már elhagyta a házat, s éppen az autója felé siet, az egyik testőrével a nyomába.
-Apa! -Kiáltok után, s teszek pár lépést felé.
Hangom hallatára vissza fordul, majd kérdőn néz rám.
-Nem mehetsz el csak így! -Zokogok fel.
Közelebb jön hozzám, majd magához húz, és megölel.
-Sam, meg kell értened, hogy mindezt miattad teszem! -Súgja.
-De ne csináld ezt... Ne mond meg mindig, hogy mit kell tennem!
-Ezt majd a vacsoránál megbeszéljük! -Motyogja. -Most mennem kell! -Elhúzódik tőlem.
Bal kezét az arcomhoz érinti, s hüvelykujjával letörni az arcomról lecsorduló könnycseppet.
-Zayn! -Néz a ház felé. -Kérlek, kísérd be Samet!
Lépteket hallok magam mögött, amik egyre hangosabbak, szemem sarkából látom, ahogyan megáll mellettem az említett.
Apa ismét a fekete autó felé veszi az irányt, kinyitja az ajtaját, majd beszáll és nagy sebességgel elhajtanak.
-Szerintem menjünk vissza a házba, Samantha! -Szólal meg végül a mellettem álló személy.
Bólintással jelzem beleegyezésemet, majd Zaynnel az oldalamon megyek be a hatalmas ajtón.
Sétálnék fel a lépcsőn, ami a szobámhoz vezet, de egy hang megakadályoz benne:
-Édesapád jót akar neked! -Csendül fel Zayn rekedtes hangja a hátam mögött.
Megfordulok, hogy vele szemben lehessek, s csak ekkor veszem észre, hogy két lépcsőfokkal lejjebb van, mint én.
Egy ideig nézzük egymást, majd a fekete hajú srác ez biztató mosolyt küld felém.
Szem forgatva fordítok neki hátat, s folytatom az utamat a szobám felé.
Miért jön mindenki ezzel?! Ha annyira jót akar, akkor hagy élni úgy, ahogyan én akarok!
-Sam, komolyan mondom! -Ér utol, s bal karomnál fogva fordít magával szemben.
-Idővel ráfogsz jönni, hogy miért teszi azt, amit tesz! -Mélyen a szemembe nézve mondja.
Közelebb jön hozzám, kezeit a csípőmre vezeti, a következő pillanatban ajka már enyémen van. Lassan, érzelmesen csókol.
Hasamban érzem, ahogyan a pillangók össze-vissza repdesnek.
Elválik tőlem, homlokát az enyémnek dönti, s így néz a szemembe.
-Ez eszméletlen volt! -Suttogom és érzem, hogy elpirulok.
Ajkait mosolyra húzza, majd újra a számra tapad.