Sziasztok!
Végre elkészültem a 2.résszel, s remélem elnyeri tetszéseteket!
Ez egy hosszú rész lett -szerintem-, de csak azért, mert az első részhez azt írtátok, hogy egy kicsit rövid lett.☺
Szeretném megköszönni a 9 feliratkozót, s a +12300 oldalmegjelenítést! Imádlak titeket! ❤
Írjatok véleményt a friss részről, jöhet hideg-meleg megjegyzés! 😊
Lépjetek be a blog FACEBOOK CSOPORTJÁBA! Mindenkit szeretettel várok! ☺
Jó olvasást! 💋
~G xx
Ez egy hosszú rész lett -szerintem-, de csak azért, mert az első részhez azt írtátok, hogy egy kicsit rövid lett.☺
Szeretném megköszönni a 9 feliratkozót, s a +12300 oldalmegjelenítést! Imádlak titeket! ❤
Írjatok véleményt a friss részről, jöhet hideg-meleg megjegyzés! 😊
Lépjetek be a blog FACEBOOK CSOPORTJÁBA! Mindenkit szeretettel várok! ☺
Jó olvasást! 💋
~G xx
°Samantha Williams°
-Mi van? -Bukik ki belőlem hirtelen a kérdés.
Kikerekedett szemekkel nézek apára, aki zsebre tett kézzel áll előttem.
Mi az, hogy ő fog mindenhova elkísérni, ha elmegyek itthonról?! Ez nevetséges!
Nem kell nekem bébicsősz! 17 éves vagyok, már majdnem felnőtt! Erre rám küld valami emberkét, hogy figyeljen rám.
Tudok vigyázni magamra! Meg amúgy is, mióta parancsolgat nekem?!
Persze, értem én, hogy az apám, de akkor is, két éven keresztül le se szarta a fejem!
Most meg úgy viselkedik, mintha valami porcelánbaba lennék, aki bármelyik pillanatban összetörne.
Én meg azt hittem, hogy valami ismerősének a fia, akit beakar mutatni, hogy legyenek barátaim vagy mi... Erre meg ez.
Ez túl szép volt, hogy igaz legyen.
-Zayn lesz a te testőröd!
Testőr. Remek.
Az ilyen személyek azért vannak, hogy megvédjék azt az ember aki veszélyben van, nem? Én, mint veszélyben?! Ugyan már!
Max egy szúnyog, ha veszélyt jelent rám, más nem!
-Minek nekem egy olyan személy, aki egész nap a nyakamon lóg?! -Sóhajtok fel. -Már bocs, Zayn. -Pillantok hátra vállamon az említett srácra, majd vissza apára, aki élesen szívja be a levegőt, s pár másodperc múlva kifújja.
Nyugtatja magát?
-Kimennél egy kicsit, Zayn? -Morogja.
-Persze, Uram. -S ezzel kettesbe hagyva vele.
-Figyelj, Samantha! -Lassan, mély hanggal beszél. Már megint ez a Samantha! Hogy én mennyire utálom, mikor így hív! -Amit mondtam, azt megmondtam! Nélküle nem hagyhatod el a házat!
Hangja most teljesen más, mit eddig volt. Mérges. Nagyon is. Még nem beszélt így velem. Ilyenkor olyan ijesztő.
Régen nem volt ilyen, most meg mintha ez alatt az öt év alatt kicserélték volna.
-Ahhh... -Fújtatva fordítok hátat neki, s gyors léptekkel hagyom el a helyiséget, hogy minél távolabb legyek tőle.
Kiérve a nappaliból tekintetem találkozik Zaynével, aki értetlenül néz rám.
Nem foglalkozva pillantásával sietek fel a hosszú márványlépcsőn, meg sem állva a szobámig.
Sokkal jobb volt Los Angelesben. Ott oda mehettem ahova akartam, korlátok nélkül.
Anyuék mindig megbíztak bennem, de csak azért, mert betartottam a szabályokat, s jól is teljesítettem az iskolában.
Ha nem értem volna haza időben, vagy még egy kicsit a barátaimmal akartam lenni, csak írtam egy smst és ennyivel el volt intézve.
Sosem kérdezték meg, hogy mikor, hova megyek.
Most meg itt van apa, aki minden mozdulatomról tudni szeretne. Úgy látszik rövid pórázon akar tartani, de nem fog sikerülni neki.
Nem fogom hagyni neki, hogy úgy kezeljen, mint egy három éves gyereket!
A szekrényhez sétálva kiveszem a táskámat, amibe bele teszek pár fontos dolgot; telefon, pénz, irtok, papírzsepi, dezodor.
A vállamra téve indulok meg az ajtóhoz, majd a hosszú folyosón végig haladva sétálok le a lépcső aljáig.
Körbe nézek a tágas előtérbe, s mikor látom, hogy tiszta a terep, a bejárati ajtóhoz felé veszem utamat, hogy elhagyjam a házat.
Lassan, lábujjhegyen megyek a kitűzött célomhoz, figyelve minden lépésemre.
Kezemet a kilincsre helyezem, s nyomom le.
-Készül valahova, Kisasszony? -Egy rekedtes hang szólal fel mögülem.
A váratlan megszólítástól a levegő belém szorul, majd összeszorított szemekkel fújom ki az elhasznált oxigént.
Lassan fordulok meg a tengelyem körül, közben fokozatosan nyitom ki szemeimet.
Zayn egy lépésnyire áll előttem, karba tett kézzel, s felhúzott szemöldökkel.
Ugyan abban az öltönyben van, az ingén a felső három gomb ki van gombolva, így mellkasa egy részét látni lehet. Fekete haja össze van fogva a feje tetejére, így kiemelve arcvonalait.
Ez a pasi egy Isten!
-Öhm... Igen.-Fordulok vissza az ajtó irányába, majd kinyitom azt.
-Akkor ez esetben el kell kísérnem Önt, Miss Williams! -Áll mellém, majd kezével jelez, hogy mennyek ki.
-Nem kell velem jönnöd! -Sóhajtok fel. -Szerintem apám csak viccelt ezzel a dologgal.
-Nem hiszem, hogy az édesapja viccnek szánta! -Morogja. -Magával kell tartanom. Nélkülem nem hagyhatja el a házat, nem emlékszik? -Gúnyos mosolyt húz ajkaira.
Uhh, ha most nem lenne ilyen helyes, már rég képen töröltem volna!
Ennyire akaratos, hogy tud lenni?! Csak könnyíteni akarom ezzel a munkáját!
Na meg ez a magázódás, erről inkább nem mondok semmit!
Jó, összegezzük a dolgokat, ha nélküle megyek akkor elmondja apunak, s nem akarom megtudni mi lesz annak a vége, de ha velem tart akkor egyszerre két legyet is lecsapok! Az első; felfedezem Londont, míg a második; egy fekete hajú félistennel leszek.
-Oké, csak menjünk már! -Adom meg magam, s kisétálok a nyitott ajtón, Zaynnel az oldalamon.
Kitágult szemekkel nézek a ház előtt leparkolt fekete BMW-re.
A srác előre szalad, majd kinyitja az autó hátsó ajtaját.
Még mindig hitetlenkedve nézem az autót. Ezzel megyünk?! Uram atyám.
Apunak mióta van ennyi pénze, s ilyen jó ízlése?!
Nagyon le vagyok maradva...
Egyre közelebb sétálok a kocsihoz, majd beülök.
Nem csak kívülről, de belül is gyönyörű!
Zayn az ajtót becsapja, majd megkerüli az autót és elhelyezkedik a vezető ülésen. A kulcsot az indítóba helyezi, s elfordítja, ezzel beindítva a motort. A visszapillantó tükrön keresztül néz rám, majd egy mosolyt ereszt felém.
-Merre szeretne menni, Miss Williams?
-Egy kávéházat tudsz a közelben?
-Persze, Kisasszony! -Majd a kapu felé hajt, ahol egy kis távirányító segítségével kinyitja, majd mikor kiérünk magától bezárul.
Kikerekedett szemekkel nézek apára, aki zsebre tett kézzel áll előttem.
Mi az, hogy ő fog mindenhova elkísérni, ha elmegyek itthonról?! Ez nevetséges!
Nem kell nekem bébicsősz! 17 éves vagyok, már majdnem felnőtt! Erre rám küld valami emberkét, hogy figyeljen rám.
Tudok vigyázni magamra! Meg amúgy is, mióta parancsolgat nekem?!
Persze, értem én, hogy az apám, de akkor is, két éven keresztül le se szarta a fejem!
Most meg úgy viselkedik, mintha valami porcelánbaba lennék, aki bármelyik pillanatban összetörne.
Én meg azt hittem, hogy valami ismerősének a fia, akit beakar mutatni, hogy legyenek barátaim vagy mi... Erre meg ez.
Ez túl szép volt, hogy igaz legyen.
-Zayn lesz a te testőröd!
Testőr. Remek.
Az ilyen személyek azért vannak, hogy megvédjék azt az ember aki veszélyben van, nem? Én, mint veszélyben?! Ugyan már!
Max egy szúnyog, ha veszélyt jelent rám, más nem!
-Minek nekem egy olyan személy, aki egész nap a nyakamon lóg?! -Sóhajtok fel. -Már bocs, Zayn. -Pillantok hátra vállamon az említett srácra, majd vissza apára, aki élesen szívja be a levegőt, s pár másodperc múlva kifújja.
Nyugtatja magát?
-Kimennél egy kicsit, Zayn? -Morogja.
-Persze, Uram. -S ezzel kettesbe hagyva vele.
-Figyelj, Samantha! -Lassan, mély hanggal beszél. Már megint ez a Samantha! Hogy én mennyire utálom, mikor így hív! -Amit mondtam, azt megmondtam! Nélküle nem hagyhatod el a házat!
Hangja most teljesen más, mit eddig volt. Mérges. Nagyon is. Még nem beszélt így velem. Ilyenkor olyan ijesztő.
Régen nem volt ilyen, most meg mintha ez alatt az öt év alatt kicserélték volna.
-Ahhh... -Fújtatva fordítok hátat neki, s gyors léptekkel hagyom el a helyiséget, hogy minél távolabb legyek tőle.
Kiérve a nappaliból tekintetem találkozik Zaynével, aki értetlenül néz rám.
Nem foglalkozva pillantásával sietek fel a hosszú márványlépcsőn, meg sem állva a szobámig.
Sokkal jobb volt Los Angelesben. Ott oda mehettem ahova akartam, korlátok nélkül.
Anyuék mindig megbíztak bennem, de csak azért, mert betartottam a szabályokat, s jól is teljesítettem az iskolában.
Ha nem értem volna haza időben, vagy még egy kicsit a barátaimmal akartam lenni, csak írtam egy smst és ennyivel el volt intézve.
Sosem kérdezték meg, hogy mikor, hova megyek.
Most meg itt van apa, aki minden mozdulatomról tudni szeretne. Úgy látszik rövid pórázon akar tartani, de nem fog sikerülni neki.
Nem fogom hagyni neki, hogy úgy kezeljen, mint egy három éves gyereket!
A szekrényhez sétálva kiveszem a táskámat, amibe bele teszek pár fontos dolgot; telefon, pénz, irtok, papírzsepi, dezodor.
A vállamra téve indulok meg az ajtóhoz, majd a hosszú folyosón végig haladva sétálok le a lépcső aljáig.
Körbe nézek a tágas előtérbe, s mikor látom, hogy tiszta a terep, a bejárati ajtóhoz felé veszem utamat, hogy elhagyjam a házat.
Lassan, lábujjhegyen megyek a kitűzött célomhoz, figyelve minden lépésemre.
Kezemet a kilincsre helyezem, s nyomom le.
-Készül valahova, Kisasszony? -Egy rekedtes hang szólal fel mögülem.
A váratlan megszólítástól a levegő belém szorul, majd összeszorított szemekkel fújom ki az elhasznált oxigént.
Lassan fordulok meg a tengelyem körül, közben fokozatosan nyitom ki szemeimet.
Zayn egy lépésnyire áll előttem, karba tett kézzel, s felhúzott szemöldökkel.
Ugyan abban az öltönyben van, az ingén a felső három gomb ki van gombolva, így mellkasa egy részét látni lehet. Fekete haja össze van fogva a feje tetejére, így kiemelve arcvonalait.
Ez a pasi egy Isten!
-Öhm... Igen.-Fordulok vissza az ajtó irányába, majd kinyitom azt.
-Akkor ez esetben el kell kísérnem Önt, Miss Williams! -Áll mellém, majd kezével jelez, hogy mennyek ki.
-Nem kell velem jönnöd! -Sóhajtok fel. -Szerintem apám csak viccelt ezzel a dologgal.
-Nem hiszem, hogy az édesapja viccnek szánta! -Morogja. -Magával kell tartanom. Nélkülem nem hagyhatja el a házat, nem emlékszik? -Gúnyos mosolyt húz ajkaira.
Uhh, ha most nem lenne ilyen helyes, már rég képen töröltem volna!
Ennyire akaratos, hogy tud lenni?! Csak könnyíteni akarom ezzel a munkáját!
Na meg ez a magázódás, erről inkább nem mondok semmit!
Jó, összegezzük a dolgokat, ha nélküle megyek akkor elmondja apunak, s nem akarom megtudni mi lesz annak a vége, de ha velem tart akkor egyszerre két legyet is lecsapok! Az első; felfedezem Londont, míg a második; egy fekete hajú félistennel leszek.
-Oké, csak menjünk már! -Adom meg magam, s kisétálok a nyitott ajtón, Zaynnel az oldalamon.
Kitágult szemekkel nézek a ház előtt leparkolt fekete BMW-re.
A srác előre szalad, majd kinyitja az autó hátsó ajtaját.
Még mindig hitetlenkedve nézem az autót. Ezzel megyünk?! Uram atyám.
Apunak mióta van ennyi pénze, s ilyen jó ízlése?!
Nagyon le vagyok maradva...
Egyre közelebb sétálok a kocsihoz, majd beülök.
Nem csak kívülről, de belül is gyönyörű!
Zayn az ajtót becsapja, majd megkerüli az autót és elhelyezkedik a vezető ülésen. A kulcsot az indítóba helyezi, s elfordítja, ezzel beindítva a motort. A visszapillantó tükrön keresztül néz rám, majd egy mosolyt ereszt felém.
-Merre szeretne menni, Miss Williams?
-Egy kávéházat tudsz a közelben?
-Persze, Kisasszony! -Majd a kapu felé hajt, ahol egy kis távirányító segítségével kinyitja, majd mikor kiérünk magától bezárul.
•~•
-Miss Williams, megérkeztünk! -Pillant hátra a sofőröm, majd leállítja a motort.
-Zayn, kérlek hívj Samnek! -Mosolygok rá biztatóan.
Nem igazán tetszik, hogy magázódik velem, hisz csak pár évvel lehet idősebb nálam.
Ajkain egy kisebb mosoly rejtőzik, s jobb kezével a tarkóját vakarja.
Nem igazán tetszik, hogy magázódik velem, hisz csak pár évvel lehet idősebb nálam.
Ajkain egy kisebb mosoly rejtőzik, s jobb kezével a tarkóját vakarja.
-Rendben, Sam!
Mosollyal az arcomon szállok ki a kocsiból, majd nézek körül, hogy hol is van az a kávéház.
Nem is kell sokáig nézelődnöm, pont előttem van.
Barna tégla díszíti külsejét, melyen két fehér keretes ablakocska kapott helyet, aminek párkányán virágok élvezik a gyönyörű napsütést. Kint a teraszon pár barna fahatású asztal helyezkedik el, melyek körül székek vannak. A bejárati ajtó üvegből készült, s barna kerettel díszítették. Az ajtó felett THE ESPRESSO ROOM van felszegelve.
Aranyos ez a hely, tetszik.
Miután Zayn lezárja a kocsit az üzlet felé sétálunk, ahol a srác kinyitja nekem az ajtót.
Belépve a kis helyiségbe, azonnal megcsapja az orromat a frissen készült kávé, és sütemények illata.
Az ablak melletti asztalt veszem célba, majd leülök.
Egyedül.
A szememet végig pásztázom a helyiségben, ahol csak pár vendég foglal helyet egy-egy asztalnál, s békésen esznek, újságot olvasnak vagy épp beszélgetnek.
A pultnál megakad a tekintetem, ahogyan észre veszem a keresett személyt.
Miért nem ül ide hozzám?
Felállok a székből, s oda sétálok mellé.
-Miért nem ülsz oda hozzám? -Kíváncsiskodok.
-Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne ez, Samantha! -Tekintetemet kerüli.
-Kérlek. -Ráteszem a kezem a felkarjára.
Sóhajtva bólint, majd leszáll a bárszékről, s együtt sétálunk vissza a kiválasztott asztalhoz.
Percekig nem szólunk egymáshoz.
Zayn az ablakon néz ki, miközben én csendesen az étlapot olvasgatom.
-Mesélj valamit, magadról! -Szólalok fel, ezzel magamra vonva figyelmét.
Felhúzott szemöldökkel néz rám.
-Mit?
-Bármit. -Mosolygok rá kedvesen.
-Oké, és pontosan mire vagy kíváncsi?
-Bármire, amit te szívesen megosztasz velem!
-Hát, rendben! -Adja meg magát.- A nevem Zayn Malik, mint már tudod. 22 éves vagyok, van három lány testvérem, s egy macskám. Szeretek rajzolni, és olvasni. Azt hiszem mindent elmondtam.-Hadarja el egy levegő vétellel.
22 éves, s testőr ként dolgozik? Hisz annyi szakma van, biztos megállná máshol is a helyét.
-Jó napot kívánok. Üdvözöljük a kávéházunkban, én Emily vagyok, ma én fogok kiszolgálni Önöket. -Egy barna hajú lány jött ide hozzánk. Kedvesen mosolyog rám, s Zaynre. Egy jegyzettömböt tart jobb kezében, míg a balban egy tollat.-Mit hozhatok?
-Én egy cappuccinot, és braunit.-Miután leírta, kérdőn néz Zaynre, aki csak megrázza a fejet. Jelezve; nem kér semmit.
-Rendben! Azonnal vissza jövök a rendeléssel! -S elsiet.
-Nem gondoltam volna, hogy van egy macskád! -Kacagok, mire ő is mosolyra húzza ajkait.-Na, és hogy hívják?
-Nincs még neve, pár... -Nem tudja befejezni a mondatot, mert a telefonom rezegni kezd a táskámban.
-Szavad ne feledd!
Nehezen, de előveszem a készüléket, a képernyőn apa neve villog. Hüvelykujjammal a zöld kis gombot jobbra húzom, majd a fülemhez emelem.
-Szia! -Köszönök.
-Hol vagy, Sam? -Kiabál.
-Egy kávézóban, de ne izgulj itt van Zayn is. -Az említett személy azonnal rám kapja tekintetés.
-Szeretném, ha minél előbb haza jönnétek! Kérlek ad át Zaynnek a telefont. -Zaklatott a hangja, mintha valami baja lenne.
Értetlen tekintettel adom neki a készüléket, mire ő azonnal a füléhez teszi.
-Igen, Uram?
Zayn némán fülel, míg gondolom apa beszél.
Felállok az asztaltól, s pult felé megyek. Vagyis csak mennék, mivel egy kar megállít, a felkaromnál fogva.
Zayn felhúzott szemöldökkel néz rám, miközben még mindig apa hallgatja.
A mutatóujjammal a pult felé bökök, mire ő elengedi a kezem, s bólint.
Nyugodtan sétálok a kitűzött célom felé, majd mikor oda érek látom, ahogy Emily, a pincér éppen az én rendelésemet készíti.
-Hello, a rendelésemet elvitelre kérném! -Mosolygok kedvesen rá.
-Rendben.
Miután a cappuccinot egy papírpohárba önti, és a sütit egy zacskóba teszi, a pultra helyezi.
-13 font lesz. -Mosolyog.
A tárcámból előveszek 15 fontot, majd a pultra teszem.
-Viszlát! -A rendelésemmel a kezemben fordulok meg.
Egy kemény mellkasnak ütközök, s ennek hatására hátra billenek, összeszorított szemekkel várom, hogy találkozzak kemény padlóval.
De ez nem következik be.
Egy kéz fogja körbe a testemet, így megakadályozva, hogy eltörjem valamimet.
Lassan nyitom ki szemeimet, hogy lássam megmentőmet.
Szemei gyönyörűen csillognak, ahogyan a szemembe néz, rózsaszín ajkai elválnak egymástól, s kapkodva veszi a levegőt.
Karjait a derekam köré fonja, és így állít talpra, míg én az ajkait nézem.
Nyelvével benedvesíti, majd mosolyra húzza azokat.
S csak arra eszmélek fel, hogy szája vészesen közelít felém.
Mosollyal az arcomon szállok ki a kocsiból, majd nézek körül, hogy hol is van az a kávéház.
Nem is kell sokáig nézelődnöm, pont előttem van.
Barna tégla díszíti külsejét, melyen két fehér keretes ablakocska kapott helyet, aminek párkányán virágok élvezik a gyönyörű napsütést. Kint a teraszon pár barna fahatású asztal helyezkedik el, melyek körül székek vannak. A bejárati ajtó üvegből készült, s barna kerettel díszítették. Az ajtó felett THE ESPRESSO ROOM van felszegelve.
Aranyos ez a hely, tetszik.
Miután Zayn lezárja a kocsit az üzlet felé sétálunk, ahol a srác kinyitja nekem az ajtót.
Belépve a kis helyiségbe, azonnal megcsapja az orromat a frissen készült kávé, és sütemények illata.
Az ablak melletti asztalt veszem célba, majd leülök.
Egyedül.
A szememet végig pásztázom a helyiségben, ahol csak pár vendég foglal helyet egy-egy asztalnál, s békésen esznek, újságot olvasnak vagy épp beszélgetnek.
A pultnál megakad a tekintetem, ahogyan észre veszem a keresett személyt.
Miért nem ül ide hozzám?
Felállok a székből, s oda sétálok mellé.
-Miért nem ülsz oda hozzám? -Kíváncsiskodok.
-Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne ez, Samantha! -Tekintetemet kerüli.
-Kérlek. -Ráteszem a kezem a felkarjára.
Sóhajtva bólint, majd leszáll a bárszékről, s együtt sétálunk vissza a kiválasztott asztalhoz.
Percekig nem szólunk egymáshoz.
Zayn az ablakon néz ki, miközben én csendesen az étlapot olvasgatom.
-Mesélj valamit, magadról! -Szólalok fel, ezzel magamra vonva figyelmét.
Felhúzott szemöldökkel néz rám.
-Mit?
-Bármit. -Mosolygok rá kedvesen.
-Oké, és pontosan mire vagy kíváncsi?
-Bármire, amit te szívesen megosztasz velem!
-Hát, rendben! -Adja meg magát.- A nevem Zayn Malik, mint már tudod. 22 éves vagyok, van három lány testvérem, s egy macskám. Szeretek rajzolni, és olvasni. Azt hiszem mindent elmondtam.-Hadarja el egy levegő vétellel.
22 éves, s testőr ként dolgozik? Hisz annyi szakma van, biztos megállná máshol is a helyét.
-Jó napot kívánok. Üdvözöljük a kávéházunkban, én Emily vagyok, ma én fogok kiszolgálni Önöket. -Egy barna hajú lány jött ide hozzánk. Kedvesen mosolyog rám, s Zaynre. Egy jegyzettömböt tart jobb kezében, míg a balban egy tollat.-Mit hozhatok?
-Én egy cappuccinot, és braunit.-Miután leírta, kérdőn néz Zaynre, aki csak megrázza a fejet. Jelezve; nem kér semmit.
-Rendben! Azonnal vissza jövök a rendeléssel! -S elsiet.
-Nem gondoltam volna, hogy van egy macskád! -Kacagok, mire ő is mosolyra húzza ajkait.-Na, és hogy hívják?
-Nincs még neve, pár... -Nem tudja befejezni a mondatot, mert a telefonom rezegni kezd a táskámban.
-Szavad ne feledd!
Nehezen, de előveszem a készüléket, a képernyőn apa neve villog. Hüvelykujjammal a zöld kis gombot jobbra húzom, majd a fülemhez emelem.
-Szia! -Köszönök.
-Hol vagy, Sam? -Kiabál.
-Egy kávézóban, de ne izgulj itt van Zayn is. -Az említett személy azonnal rám kapja tekintetés.
-Szeretném, ha minél előbb haza jönnétek! Kérlek ad át Zaynnek a telefont. -Zaklatott a hangja, mintha valami baja lenne.
Értetlen tekintettel adom neki a készüléket, mire ő azonnal a füléhez teszi.
-Igen, Uram?
Zayn némán fülel, míg gondolom apa beszél.
Felállok az asztaltól, s pult felé megyek. Vagyis csak mennék, mivel egy kar megállít, a felkaromnál fogva.
Zayn felhúzott szemöldökkel néz rám, miközben még mindig apa hallgatja.
A mutatóujjammal a pult felé bökök, mire ő elengedi a kezem, s bólint.
Nyugodtan sétálok a kitűzött célom felé, majd mikor oda érek látom, ahogy Emily, a pincér éppen az én rendelésemet készíti.
-Hello, a rendelésemet elvitelre kérném! -Mosolygok kedvesen rá.
-Rendben.
Miután a cappuccinot egy papírpohárba önti, és a sütit egy zacskóba teszi, a pultra helyezi.
-13 font lesz. -Mosolyog.
A tárcámból előveszek 15 fontot, majd a pultra teszem.
-Viszlát! -A rendelésemmel a kezemben fordulok meg.
Egy kemény mellkasnak ütközök, s ennek hatására hátra billenek, összeszorított szemekkel várom, hogy találkozzak kemény padlóval.
De ez nem következik be.
Egy kéz fogja körbe a testemet, így megakadályozva, hogy eltörjem valamimet.
Lassan nyitom ki szemeimet, hogy lássam megmentőmet.
Szemei gyönyörűen csillognak, ahogyan a szemembe néz, rózsaszín ajkai elválnak egymástól, s kapkodva veszi a levegőt.
Karjait a derekam köré fonja, és így állít talpra, míg én az ajkait nézem.
Nyelvével benedvesíti, majd mosolyra húzza azokat.
S csak arra eszmélek fel, hogy szája vészesen közelít felém.
Nagyon jó lett :) Ügyesen írsz. Alig várom a folytatást :D
VálaszTörlés