4.rész

Sziasztok! 😊

Megérkezett a 4.rész! 

Szeretném megköszönni a +14.000 oldalmegjelenítést, a +12 feliratkozót, és a 2 megjegyzést! Imádlak titeket! ♡

Írjatok véleményt a friss részről, jöhet hideg-meleg megjegyzés! ♡

Lépjetek be a blog FB CSOPORTJÁBA! Mindenkit szeretettel várok! ♡

Jó olvasást! ♡

~Gxx

°Samantha Williams°

Meredten bámulom a telefonom képernyőjét, amin még mindig meg van nyitva az SMS.
Remegni kezd a kezem, majd a készüléket az ágy végébe dobom.
Szaporábban veszem a levegőt, a szívem gyorsabb kezd verni a megszokottnál .
Térdeimet felhúzom, s átölelem remegő karjaimmal, fejemet a térdemre hajtom.
H?! Ki lehet ő?! Mégis mit akar tőlem és honnan van meg neki a telefonszámom?!
Ami a leginkább aggaszt, hogy tudja. Tudja, hogy csókolóztam Zaynnel, s ráadásul szólni akar apának erről az egészről!
Valami megoldásnak pedig kell lennie, hogy ezt mivel akadályozhatom meg!
Kopogás hallatszik az ajtó irányából, ennek hatására felkapom a fejem, tekintetemet a fehér ajtóra szögezem.
-Kisasszony! -Egy kedves, bársonyos hang szól az ajtó másik oldalán. -Az édesapja azt kéri, hogy 20 perc múlva legyen lent a dolgozószobájában!
Egy apró sóhaj hagyja el a résnyire nyitott ajkaimat.
Felállok az ágyról és a szekrényemhez megyek, kiveszek egy kinyúlt, régi kötött pulcsit, s felveszem. Remélem apa nem bánja, ha előbb leszek lent.
Kilépve a szobámból, végig megyek a folyosón, le a lépcsőn, egészen a nappaliig.
A nappali végébe sétálok, s megállok a kétszárnyú ajtó előtt, ami résnyire nyitva van. Így lehet hallani, hogy apa éppen valakivel beszélget.
Hangjából ítélve most zaklatott, de próbálja magát erősnek mutatni.
-Nem tudhatja meg! -Úgy látszik veszekszik valakivel, de nem látom, hogy kivel. -Az ő biztonsága érdekében!
Kivel és miről beszél?
A résnyire nyitott ajtót próbálom a lehető leghalkabban kicsit jobban kitárni, hogy lássam kivel társalog.
S akkor látom meg.
Az íróasztallal szemben levő székben foglal helyet, nekem háttal. Egy sima fehér póló van rajta, ami megfeszül a hátán.
-Tudnia kell, hogy mi folyik körülötte, Uram! -Szólal fel végül a személy.
-Zayn, ez kockázatos lenne! Nem engedhetem, hogy ennél nagyobb veszélybe kerüljön!
-Rendben, Uram. -Sóhajt fel a fiú. -Ha ezt akarjam, tőlem nem fogja megtudni! -Áll fel a székből, majd ujjaival végig szánt a fekete haján.
Gyorsan vissza hajtom az ajtót az eredeti pozíciójába, s a nappaliban lévő könyvespolchoz sietek.
Leveszek egy könyvet és kinyitom a harmadik vagy a negyedik oldalon, s úgy teszek, mintha olvasnék.
Ekkor egy időben nyílik apának a dolgozószobájának ajtaja. Szemem sarkában látom, hogy Zayn lép ki rajta, majd hosszú formás lábaival felém veszi az irányt.
Miközben én még mindig olvasást imitálva állok a polc előtt.
-Kisasszony. -Áll meg előttem.
Felkapom a fejem, szemébe nézve mosolygok rá.
-Szia, Zayn! Hogy vagy?
-Remekül, és ön?
-Jól. Mit csinálsz itt? -Néztem körbe a nagy helyiségben.
-Az édesapjával beszéltem. És ön, mit keres itt lent? -Felhúzott szemöldökkel néz le rám.
-Csak a kedvenc filmem könyvesített változatárért jöttem le, de már megtaláltam! -Mutatok a kezemben lévő olvasmányra.
Felnevet.
Miért nevet?
Értetetlenül nézek rá, mire abba hagyja a nevetést.
-Az egy szótár, Kisasszony! Amit fejjel lefelé tart. -Néz a könyvre, majd a szemembe.
Látszik rajta, hogy próbálja vissza tartani a nevetését, de nem nagy sikerrel.
Lenézek a kezemben lévő könyvre. Igaza volt. Tényleg egy szótárt tartok a kezemben, ráadásul fejjel lefelé! Hát ez nagyon gáz...
Érzem, ahogyan az arc egyre jobban forrósodni kezd.
-Tudod, én... Öhm... -Próbálok megszólalni, de nem megy. Össze-vissza beszélek, miközben kerülöm a szemkontaktust.
-Azt hiszem megkeresem apát! -Hadarom el.
A könyvet gyorsan vissza teszem a polcra, ahonnan elvettem, s egy utolsó pillantást veszek Zaynre, aki mosollyal az arcán sétál ki a helyiségből.
Belépek apu irodájának az ajtaján, s beljebb sétálok.
A keresett személy éppen az íróasztalánál ül, és éppen gépel valamit laptopjába.
-Szia, apa!
-Szervusz, Kincsem! -Köszönt egy hatalmas mosollyal az arcán.
Leülök vele szembe lévő a bőrszékbe, figyelve minden mozdulatát.
-Miről is szerettél volna velem beszélni? -Térek azonnal a lényegre.
-Ohh, igen! El is felejtettem! Jó hogy mondod! -Mosolyog.
Imádom mikor mosolyog, annyira jó áll neki! Hiányzott ez már!
Mosolyogva figyelem, ahogyan az asztala fiókjában kotorászik, majd kivesz egy borítékot, s leteszi elém.
Értetlenül nézek rá, nem értem mit kéne most ezzel csinálnom.
-Nyisd ki!
Teszem amit kér, elveszem a borítékot, s felbontom. Kiveszem belőle a gondosan össze hajtott papírt, kihajtom és olvasni kezdem a sorokat.
-Apa, ez mi?! -Kitágult szemekkel nézek a papírlapra, majd apára.